A tolnai Mezőföld


balranyilVendégkalauz lobogo'Auf Deutsch / németül lobogo'in english / angolul
A tolnai Mezőföld az ország középső részén helyezkedik el. Határvonalait az északi megyehatár, valamint a Sárvíz és a Duna folyók jelölik ki.

A tájegység azonos geomorfológiai múlttal rendelkezik, de a felszínformáló folyamatok érvényesülésének különbözősége miatt eltérő típusú részekre - homok- és löszterületekre - tagolódik.

A kontinentális éghajlat és a nyári időszakban veszteséges vízháztartás jellemzi a tájat.

A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás térhódítása miatt a természetes növénytársulások napjainkra visszaszorultak, de néhány helyen - reliktumszerűen - mégis megmaradtak.

A Németkér és Bikács között elterülő, egykor futóhomokos területek őrizték meg legérintetlenebbül és leglátványosabban az árvalányhajas homokpusztákat. A pusztagyep növénytársulások különleges értékét endemikus és keleti elterjedésű növényfajok emelik (Iris humilis ssp. arenaria, Vinca herbacea, Sedum hillebrandtii) és találunk olyan ritka fajokat is, amelyek a veszélyeztetett európai növények Vörös Listáján is szerepelnek (Corispermum nitidum, Corispermum canescens). A homokvidék állatvilágában is több endemikus és Európában veszélyeztetett faj fordul elő (Acrida hungarica, Ammabiota festiva).

A homokbuckák közötti mélyebb fekvésű, lefolyástalan területeken létrejött homoki láprétek (Molinietum coeruleae) hűvös mikroklímája tette lehetővé, hogy néhány jégkorszaki reliktumfaj is fennmaradhatott itt (Trollius europaeus, Parnassia palustris, Menyanthes trifoliata, Veratrum album, Eriophorum sp.).

A láp- és mocsárrétek legnagyobb látványosságát azonban az ott előforduló 17 orchidea faj jelenti. A nedves réteken és a láperdőkben sajátos és gazdag rovarvilág, valamint kétéltű-, hüllő- és madárfauna található.

A tájegység északkeleti részén elterülő - 40-60 méter vastagságot is elérő - löszplatóba vágódó völgyrendszerek a legritkább és talán a legtarkább középeurópai növénytársulásnak, a löszpusztáknak (Salvio-Festucetum sulcatae pannonicum) az utolsó maradványait őrzik.

A vidék nemcsak tájképileg megragadó, de geomorfológiai szempontból is igen érdekes. Különleges értéket ad a területnek, hogy itt található az egész európai elterjedési területen végveszélybe került Crambe tataria legnagyobb középeurópai állománya.


Forrás: Dr. Kalotás Zsolt: A tolnai Mezőföld természeti kincsei