Szekszárd címere



Szekszárdot már több mint készáz éve mezővárosként tartották számon, amikor motívumokkal ékesített pecsétnyomót csináltatott magának. Erre a helyhatósági okmányok hitelesítéséhez volt szükség.

Az első változat rajza címertanilag nem tekinthető teljes értékűnek, hiszen csak egy pajzsforma nélküli, köriratos pecsétnyomóhoz készült. Központi motívuma helyi építészeti emlékre utal. A török kiűzése után Mérey Mihály (apát 1693-1719-ig) kezdte el a bencések sok vihart megért apátsági templomának helyreállítását. Ekkor épült a pecsétnyomóra került torony is. A templom 1794-ben leégett, emléke csak a régi pecsétlenyomatokban maradt fenn és a város szimbóluma lett. Kisebb módosítások után (pl. a torony mellett először nem voltak díszek, egy időben a szőlőművelésre utaló utaló kacort is ábrázolták, majd elhagyták stb.) alakult ki a közismert változat, a két oldalt szőlőtőkével és búzaszálakkal, a harang fölött pedig szőlőfürttel díszített torony.

Mivel pecsétnyomóként használták, színekre nem volt szükség. Körirata: SIGILLUM OPPIDI SZEXARDIENSIS = Szekszárd mezőváros pecsétje.

Az így díszített pecsétnyomó volt érvényes jó száz évvel később is, amikor először kapott magyar nyelvű köriratot.

Ez a változat 1846-ban készült egy olyan kiegészítéssel, amely Máriát ábrázolja a kisdeddel. Az új motívum a belvárosi r.k. templomban látható egyik festmény részlete. A képen az apátságot alapító I. Béla király fia, Szent László - mint a város védőszentje - Mária oltalmába ajánlja a várost.
Színes címerként is több helyen használták, pl. az 1846-ban alakult Szekszárdi Takarékpénztár emblémájában. Felkerült a Garay téren 1893-ban emelt "Szegzárd Szálló" homlokzatára is, ahol néhány év óta újra látható. A dombormű rekonstrukcióját Fusz György szobrászművész készítette.

Időközben Szekszárd nagyközség, majd rendezett tanácsú város lett. A képviselő-testület egy év múlva engedélyt kapott arra, hogy a címertanilag idegen motívumokat elhagyva, ismét a korábbi változatot használja. Leírásához pajzsformát is adtak és megerősítették a már fél évszázada használatos színeket. A pajzsmező alapszíne kék, a négy sor terméskőből épült vörös színű várfalon egy nyílt harangtorony emelkedik, amelynek osztott részeiben felül szőlőfürt, alul harang lóg. Címertanilag jobbról (ami szemből nézve fordítva van, mert mindig a karon lévő pajzshoz kell viszonyítani) kétfürtű szőlőtőke, balról pedig három búzakalász egészíti ki. Új díszítő elem a pajzson elhelyezett arany korona.

Ez a címer 1949-ig volt érvényben, egy akkor megjelent rendelet tiltotta a vármegyék és a települések saját címer- és zászlóhasználatát. Az 1970-es években kezdtek ismét felelevenedni a hagyományok, Szekszárd Város Tanácsa az 1974-ben alkotott szabályrendeletével visszanyúlt a legrégebbi pecsétmotívumokhoz. Sinka Mátyás terve alapján elhagyta a pajzsot díszítő koronát és a címernek egy kevésbé archaikus változatát fogadta el.

Városunk képviselő-testülete 1991. július 11-én az 1906-1949 között használatos változat mellett döntött. Majdnem három évszázados címerünk leírásában megerősítette az 1906-ban elfogadott formát és színeket, a pajzsot ismét koronával ékesítve.

A címer Schubert Péter grafikusművész munkája, ez díszíti a város zászlaját is.

Forrás: Kaczián János


Szekszárdi Vendégkalauz