Béla tér

Nagy Benedek alkotása
2001

A szobor a Bécsi Képes Krónika (Chronica de rebus gestis Hungarorum, Kálti Márk 1358 körül) egyik iniciáléja alapján készült, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor a lovag király megment egy magyar leányt az őt elrabolni próbáló kun vitéztől.

A tartóoszlopon olvasható írás a Szent Lászlót dícsérő, 1470 körül szerzett latin himnusz 1500 körül keletkezett magyar fordítása. Két csonka másolata maradt fenn a Gyöngyösi- illetve a Peer-kódexben. E kettőből összeállítható a teljes vers.

---

Ének Szent László kerályról

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
csillagok között fényességes csillag.

Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi,
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szíz Máriának választott vitéze.

Magyarországnak vagy kerályi magzatja,
szent kerályoknak fényes tüköre
teneked atyád kegyes Béla kerály,
hogy hozza képest kegyes kerály lennél.

Nekönk sziletíl Lengyelországban,
Mennyből adatál nagy csudaképpen.
másszor sziletíl szent keresztvíztől,
ősödnek nevén László lőn neved.

Mikoron méglen gyermekded volnál,
kihoza Béla kerály jó Magyarországba,
hogy dicsekednél te két országban,
Magyarországban és Mennyországban.

Letelepedél Bihar-Váradon,
ah várusnak lől édes oltalma;
templomot rakatál Szíz Máriának,
kiben most nyugoszol menden tisztességvel.

Környől fekesznek téged császárok,
püspökök, kerályok és jobbágyurak;
olaj származik szent koporsódból,
tetemed foglalták az szép sár-aranyból,

Téged dicsérnek szent zsolozsmával
papok, diákok és várusnépek;
téged dicsér földnek kereksége,
mert téged dicsérnek Istennek angyeli.

Te dicsekedel keráli székedben,
képed feltötték az magas kőszálra,
fénlik mint nap, salyog mint arany:
nem elégeszik senki, tereád nézni.

Te arcul teljes, szép piros valál,
tekéntetedben embereknél kedvesb;
beszédedben ékes, karodban erős.
lám mendent te ejtesz, ki tevéled küzdik.

Testedben tiszta, lelkedben fényes,
szívedben bátor, miként vad oroszlán,
azért neveztek Bátor Lászlónak,
mikoron méglen iffiúdad volnál.

Tagodban ékes, termetedben díszes,
válladtul fogva mendeneknél magasb;
csak szépséged császárságra méltó,
hogy szent korona téged méltán illet.

Mert választa az Szíz Mária,
megdicsőíte sok jó ajándékkal,
hogy te őriznéd és oltalmaznád,
neki ajánlád jó Magyarországot.

Fejedben kele az szent korona,
megbátorejta téged az Szentlélek;
kezdéd követni atyádnak életét,
rózsákot szaggatál, koronádban fízéd.

Te tatároknak vagy megtereje,
magokat szaggatád az havasokban,
te pogányoknak vagy rettenetik,
terekek mondottak feld félelmének.

Te kivagdalád az eretnekeket,
mind kigyomláltad, elszaggatád,
nem volt idédben gonoszol teve,
mert csak híred-neved mindenek rettegték.

Azért igazságnak valál bírója,
Az szép szízességnek valál koronája,
te tisztaságnak tiszta ótalma,
irgalmasságnak teljes keveteje.

Dicsérjük magyarok Szent László kerályt,
Bizony érdemli mi dícséretönköt,
dicsérik őtet angyelok, mondván:
Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály.